Bár a tisztaságra és a higiéniára már az ősi kultúrákban is nagy figyelmet fordítottak, a fürdőzés igazi kultuszát csak később kezdték el világszerte meghonosítani. Érdekesség, hogy a nyugati civilizációk – vezető szerepük ellenére – a higiéniában nem jeleskedtek, míg a keleti népek már ekkor is ismerték a dézsafürdőket.

A nemesebb családok saját dézsafürdőt birtokoltak, míg a középosztálybeliek úgynevezett közfürdőkben tisztálkodhattak, azonban még a szegényebb rétegek számára is biztosítottak fürdési lehetőséget, hiszen már ekkor is tisztában voltak a higiénia fontosságával.

Megfigyelhető, hogy a legtöbb civilizációban, ahol fontosnak tartották a fürdőzést, kevesebb járvány terjedt el, és azok lefolyási ideje sem húzódott el. Magyarországon is ősi kultusza volt a fürdőzésnek, és már jóval a nyugati népek előtt felfedezték a dézsafürdőket. Ez a kényelmes, fából készült kialakítás a mai napig közkedvelt fürdőzési forma.